Jákó Vera (Bp., 1934. aug. 2. – Bp., 1987. nov. 18.): előadóművész, magyarnóta-énekes, SZOT-díjas (1985). Zenei tanulmányait az Országos Szórakoztató Zenei Központ zeneiskolájában végezte, majd magánúton Molnár Imre főiskolai énektanárnál tökéletesítette. 1964-ben debütált a Magyar Rádió nyilvános hangversenyén. 1974-től Európa szinte valamennyi országában vendégszerepelt. Brazíliától Kanadáig, Angliától Ausztráliáig rendkívüli sikereket aratott a magyar nóta magas színvonalú éneklésével. Énektudását megjelenésével és disztingvált színpadi eszközeivel emelte. 18 nagy hanglemezen működött közre, egy önálló nagylemeze van „Csendül a nóta” címmel (ezen saját szerzeménye is szerepel). Önálló műsorral 12 magnókazettája és hat videokazettája jelent meg.

Többször szerepelt a televízióban 1980 szilveszterén közreműködött a Szilveszteri nótaszó című műsorban, ahol 2 önálló dalt énekelt el. 1987-ben hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Emlékére minden évben odaítélik a Jákó Vera Díj a Magyar kultúráért címet viselő kitüntető díjat.

Sírján a "Ne szidjatok soha engem" c. nóta egy mondata lett kőbefaragva: volt egyszer egy életvidám, dalos szívű nótás leány, kár volt érte, kár volt.