Időutazásra invitálom a kedves olvasót. I.e. 3000 körül megjelent egy kínai cheng nevü hangszer. Levegő befúfása álltal hangsípok rezegtek, ugyanúgy mint a mai harmónikákban.

A kezdetek:

Az elsők között jelent meg 1829 ben Cyrillus Demiant bécsi hangszerkészítő mester akkordeon nevü hangszere. Hand-aeoline nevezetü fújtatóval és billentyüzettel ellátott nyelvsípos hangszert a német Christian Friedrich Busmann készítette 1822-ben.. Charles Wheatsone (angol) megalkotta az első concertinát. Heninrich Band (német) pedig megépítette a bandoneont. A német Bernhard Eschenbach és unokafivére Caspar Schlimbach gyártotta az aeolint. Alapja egy zongora volt, amihez egy aeoline regisztert adtak. Hasonló hangszerek voltak az ún. aeolin harmonika, és a fizharmonika. Kezdetben légszekrény és billenytűk nélkül készültek. Az első harmónika nevet viselő hangszert Bécsben készítette 1823-ban Cyrill Demian orgona- és zongorakészítő. Demian hangszere kevéssé hasonlított napjaink harmonikáira; csak a bal kéz számára voltak rajta gombok, a jobb kéz pusztán a légszekrényt kezelte. Demian vezette be az akkordok egyetlen gombbal történő megszólaltatásának lehetőségét. Harmonikája ezen kívül még diatonikus is volt, ugyanaz a gomb más hangot szólaltatott meg annak megfelelően hogy a légszekrény kitágult vagy összehúzódott.

Az elmúlt két évszázadban persze további fejlődés következett be. Számtalan gombkiosztást fejlesztettek ki, eltérő regisztereket (több síp kombinációja összetett hangszínek elérése érdekében), precízebb mechanikát, hangszínt megváltoztató mechanikát (pl. casotto) stb. Érdemes megjegyezni, hogy szinte minden nép elkészítette saját változatát erre a hangszerre, ez egyben meg is nehezíti a hangszer típusainak kategorizálását.

A harmonika egyre inkább kedvelt lett a profi zenészek körében is, megnõtt az igény a tömeggyártásra. Matthias Hohner (1833-1902) Németországban modern gyárat alapított. A Hohner harmónikák a legelterjedtebbek.

Mai tipusok:

Concertina, Billentyüs harmónika, Gombos harmónika ( Bayan orosz gombos kromatikus harmónika), Sramli harmónika, Bandoneon.

Gyártása:

A harmonika gyártása nem teljesen automatizált. A gyártási folyamat az egyes alkatrészek legyártásából, az alrészek összeszereléséből, a végső összeszerelésből, díszítésből és csomagolásból áll.

1. Az elemek legyártása

1. A gyártótól függően az egyes elemeket vagy helyben gyártják, vagy beszállítótól szerzik be. A faelemeket általában apró fűrészekkel a kívánt méretre vágják vagy formaként nagy nyomással és pengék segítéségével kipréselik, kivágják. Ez automatizált folyamat, annak minden előnyével. (sebesség, precizitás, minőségbiztosítás) 2. A harmonika műanyag alkatrészeit – például billentyűk, gombok – általában fröccsöntéssel készítik. 3. A harmonika fémalkatrészeinek gyártására sokféle technika terjedt el. Általában öntvényeket készítenek. A sípok esetében a fémet megedzik, mellyel csökkenthetővé válik a fém keménysége, és ridegsége, az anyag rugalmasabbá, könnyebben formázhatóvá válik.

2. A sípok, a billenytűk, és a burkolat összeszerelése

1. Miután az egyes elemeket legyártották, a részleges összeszerelés következik. A sípokat az alumínium lemezre szegecselik esetleg csavarozzák. Ennek a lemeznek két foglalata van minden síp számára, minden sípot a másikhoz képesti ellenkező oldalon rögzítenek. A nyílt véget bőr vagy műanyag szelepekkel biztosítják. 2. A sípokat tartalmazó lemez (blokk) sípjait speaciálisan rendezik el, majd egy faelemhez rögzítik. Modelltől függően 3 vagy 4 ilyen blokkot építenek be a basszus és a melódia oldalra. A sípokat végül összekötik a billentyűkkel, illetve gombokkal az egyes oldalakon.

3. Végső összeszerelés

1. A légszekrény általában beszállítóktól szerzik be. A végső összeszerelésnél a két oldalt a légszekrénnyel összekötik, majd az illesztési pontokat viasszal szigtelik.

4. Utolsó simítások

1. Miután a főelemeket összeszerelték, a díszítés következik, a harmonikák híresek gazdag díszítésükről. A gyártási fázis utolsó elemeként a harmonika megkapja tokját.