Az első találkozásom hangszerrel egy harmonika volt. A szomszédunk Bonti bácsi játszott rajta előszerettel. Áhitattal hallgattam. Ez az áhitat azóta is bennem él és felszinre tör, ha harmónika hangját hallom. Pedig az autodidakta előadásmód finoman szólva nem volt zenének nevezhető. Szerintem két ember élvezte igazán Bonti bácsi és én.

Hálás közönség voltam, ezt időnként egykét szelet csokival honorálta Bonti bácsi. Apám és Bonti bácsi is a TSZ-ben dolgoztak. Számtalanszor fuvaroztuk haza Bonti bácsit a harmónikával együtt munka után. Ilyenkor harmonika szó töltötte be a fülkét. Időnként megálltunk a kocsmánál, legurítottak néhány sört, majd zeneszóval indultunk haza. Csodálatos időszaka volt ez az életemnek. Sokszor biliárdoztak a kocsmában. Én voltam az író. Írónak jó volt lenni, mindenki nekem fizetett...

Amikor harmonika szót hallok mindig eszembe jut Bonti bácsi. Az igazi jószomszédi viszony. Sok sok kellemes emlék fűzödik Bonti bácsihoz. Az égi szinpadokon húzza a harmonikát. Orosz Zoltán muzsikája újra eszembe jutatta. Isten nyugosztalja Bonti bácsi!

Orosz Zoltán mestere a hangszernek. Akit érdekel a honlapján fel van sorolva az elkövetkező koncertjeinek a helye és ideje "Aktuális" menüpont alatt.

Orosz Zoltán jelölést kapott a "Művészek Magyarországért Díj"-ra! Honlapján lehet szavazni!