Suba! Te vagy a második akitöl búcsút kell venni ily fiatalon. Tudom már sosem olvasod e sorokat. Az élet egy időre messze sodort bennünket, de újra megtaláltuk egymást. A bajban felhívtál vagy felhívtalak. Mindig terveztük egyszer majd olyankor is beszélünk, ha minden rendben van. Leülünk sörözni... Erre már sosem kerül sor. Mikor megtudtam, hogy elmentél, döbenten ültem fotelomban. Ez nem igaz volt az első gondolatom, de ilyesmivel nem viccel az ember. Mondanám, de nem tudom...